Sziasztok babák! Újra itt vagyok. Oké. Elnézéseteket kérem, mert ez a rész az átlagosnál is rövidebb lett, és azért, amiért egész héten nem hoztam semmit, pedig itthon "lazsáltam". De van mentségem! Egy One Shot-tal készülök Nektek, és az köti le minden energiámat. Amint elkészül, hozom, addig viszont be kell érnetek a fejezetekkel.
15 olvasó! Nem is reménykedtem ennyiben... És ami a legdurvább, hogy megdöntöttétek a hozzászólás-rekordot ehhez a bloghoz! 6 hozzászólás, ami között van hosszabb is! (A válaszaimmal együtt 12, ami tök jól mutat ^^)
Még egy dolog. Talán feltűnt, hogy mindent magyarra változtattam, mert többen jelezték, hogy zavaró, hogy angol. Így most minden magyar, a modulok, az oldalak, minden. :)
Csak ennyit szerettem volna, mindenkinek jó olvasást!
Puszi:
Bo×××
~~~
A Hyde Park. Gyönyörű hely, és a legjobb benne, hogy bármikor
kimehet az ember a pokrócával, és piknikezhet, beszélgethet, vagy csak
olvashat, mert senki nem zavarja meg. Olyan, mintha a viszonylag zajos
London-ból átkerülnénk egy nyugodt szigetre.
Pont így éreztem, mikor George-dzsal kézen fogva,
beszélgetve sétáltunk a Park felé, miközben paparazzik egész hada villogtatta a
fényképezőgépeiket az arcunkba, majd amikor beléptünk a Parkba, valamiért nem
követtek, és hirtelen csend lett.
- Ugye tudod, hogy holnapra az összes újság tele lesz „Meorge”
–dzsal? – sandított rám, feszülten várva válaszom.
- Meorge? – nevettem fel.
- A rajongók okosak. A legapróbb jelekből is képesek kirakni
több oldalas sztorikat. A nevet is ők adták. Jolly. Olly és Jaymi. Maorge.
Maiara és George – vonta meg a vállát, mire bólintottam.
- Szóval Meorge. Jól hangzik – álltam meg, mire ő is
megállt, és magához húzva megcsókolt. Hosszasan. Oké, eléggé belefeledkeztünk a
csókba, de egyikünk sem bánta.
Egy idő után letelepedtünk a Pán Péter-es szoborhoz, és
kicsomagoltuk a piknikes kosarat.
- Pán Péter?
- Igen. A kisfiú, aki soha nem akar felnőni.
- Szereted? – nézett rám kíváncsian.
- Á, dehogy. Csak láttam a filmet vagy százszor, és a
színdarabot is vagy hatszor láttam. Minden feldolgozásban. Könyvet kerestem, de
nem találtam.
- Könyvet?
- Nem nézed ki belőlem? – bandzsítottam be.
- Nem, csak… - felvontam a szemöldököm, mire elnevette
magát. – Most már többet árt, ha magyarázkodom, inkább kóstold meg ezt –
mutatott fel egy tányér csokiba mártott epret.
- Ez most egy ilyen filmes jelenet lesz? – nevettem el
magam. – Tudod, te felmutatod az epret, én közelebb hajolok, és te megcsókolsz?
- Nem. Ez egy olyan jelenet lesz, ahol akármikor megcsókolhatlak, és ezt
piszkosul ki is használom – mosolyodott el féloldalasan, amitől gyakorlatilag
elolvadtam.
- Hát, ez a verzió sincs ellenemre. Egy cseppet sem –
hajoltam hozzá, és lehunyva szemem vártam a csókot. De meglepetésemre csak egy
apró puszit kaptam a számra, majd barátom felpattant, és már csak hátrafelé
futó alakját láttam, és hallottam, amint nekem kiabál.
- Elkapsz? Jutalom jár! – vigyorodott el.
- Hahh, nem ismersz még engem – motyogtam, és felpattanva
utána iramodtam.
Hatalmas előnye volt, így időbe telt, hogy akár csak a
közelébe is kerüljek.
- Na! Tudom, hogy kicsik a lábaid, így kicsiket tudsz
lépni, de legalább próbálkozz! Vagy feladod? – vonta fel a szemöldökét tudva,
hogy ezzel felhergelhet.
- Vigyázz, Shelley! Ha elkaplak, ezt megbosszulom! –
kiáltottam viccelődve, mire csak egy apró nevetést kaptam válaszul, s már
futott is tovább. Ám én gyorsabb voltam. Ő viszont furfangosabb. Teljes erőmből
futottam, és barátom is, mikor ő hirtelen megállt, és megfordult. Én meg
egyenesen a karjaiba rohantam, ugyanis nem tudtam fékezni.
Nevetve kapott el, és pörgetett meg a levegőben, miközben
én szintén nevetve csapkodtam a karját, hogy tegyen le.
- Szédülök! Tegyél le, hallod?! G.!!
- Jó, jó – hajolt felém, hogy megcsókoljon, de nem
engedtem neki. Gyereknap van? Jó. akkor csináljuk rendesen. Elfordultam tőle,
és elfutottam. Illetve, próbáltam. De ő George, jó formában van, így gyorsabb
nálam: elkapta a felsőm szélét, és miközben bal kezével visszahúzott, a jobbal
megcsikizte az oldalamat, mire felvisítottam, de olyan hangosan, hogy a parknak
azon a részén sétáló anyukák felénk néztek.
- Rossz voltál. El akartál menekülni. Ezt meg kell
bosszulnom – duruzsolta a fülembe. Elmélyült hangjától jólesőn megborzongtam,
és felé fordulva hajába túrtam.
- Akkor el kell terelnem a figyelmed – adtam apró
csókokat a nyakára, az álla vonalára, majd a szájára, mire halkan felnyögött.
Tudtam, hogy nem mehetek tovább. Még nem. Így elhúzódtam, és a szemébe néztem.
- Sikerült – mosolyodtam el cinkosan, és egy hatalmas
sóhajjal újra futni kezdtem, immár a pokrócunk felé véve az irányt.
Pár perc múlva fáradtan dőltem le a piknikkosár mellé, és
rá pár pillanatra George is kifulladva csatlakozott hozzám. Rásandítottam, mire
elmosolyodott.
-Jó napnak ígérkezik – kukkantottam bele a kosárba
megnyalva a számat.
Jó lett!:) Igaz kicsit rövid, de akkor is tetszett!
VálaszTörlésKivámcsi vagyok kövire, csak így tovább!:D
Örülök, hogy tetszett. Kell egy rész, amiben nem történik semmi :D
TörlésA következőt megpróbálom hosszabbra írni! :d Rajta leszek ^^
Bo×××
Nagyon jó lett!! :) Kicsit rövid lett de nem baj :D Már várom a kövi részt!!!! Csak így tovább, ügyi vagy!!!!!! :D
VálaszTörlésKöszönöm! :D Igyekszem hosszabbra írni a következőt. Csak akarom, hogy a one Shot is tetsszen, így azzal is sokat foglalkozom :D
TörlésKöszönöm <3
Bo×××
http://kritika-fromme.blogspot.hu/2013/06/beneath-youre-beautiful.html
VálaszTörléskész a kritika. (: Xxx ^^
Köszönöm! :D
Törlésnagyon joo*-* siess a kövivel <3
VálaszTörlésÖrülök, hogy így gondolod :D
TörlésSietek, ma, de legkésőbb holnap hozom! :D
Bo×××
Szia. A kritika versennyel kapcsolatban (Kritikák Neked! blogon) szeretném írni, hogy ez a blogod csak 4. helyezett lett. Az oklevelet a Still the One-ra kaptad. Nem én kevertem össze a blogokat, hanem Nóri.
VálaszTörlésElnézést a félreértésért, de kérlek oda rakd fel az oklevelet, az eredményhirdetést meg majd kijavítom.
Westyke
Szia.
TörlésRendben, akkor átrakom. Köszönöm szépen!
Bo×××